Az első konzultáció után újra elbizonytalanodtam, miután kiderült, hogy a hajhullás által érintett terület nagy mérete miatt a beültetést két körben kell elvégezni, így a fejem tetejének hátulsó része legalább egy évig üresen marad.

Mivel korábban (látszólag) sohasem voltam kopasz, nehéz volt megbarátkozni ezzel a gondolattal, de végül elfogadtam, hogy ha újra szép hajat szeretnék, akkor ez elkerülhetetlen. Akinek még nem olyan előrehaladott állapotú a hajhullása, érdemes tehát időben lépni, és a még meglévő hajat dúsítani, így lelkileg talán kisebb megpróbáltatást jelent a hajátültetés.

Miután eldöntöttem, hogy belevágok, befizettem az előleget és időpontot kaptam a műtétre, nem sokkal karácsony előttre, ami azért volt különösen jó a számomra, mert így hosszú ideig otthon maradhattam a műtét után, és mire újra dolgozni mentem, már begyógyultak a sebek, és egy kicsit nőtt is a hajam.

A műtét előtt az egyetlen jelentősebb tennivaló a vérvétel volt, amely szerencsére megfelelő eredményt hozott. A műtét előtti napokban már egy kicsit ideges voltam, nem is annyira magától a műtéttől tartottam, hanem attól, hogy hogyan fogom átvészelni az átmeneti időszakot.