A negyedik hónapban elkezdtek visszanőni a kihullott hajszálak. Ennek ellenére aggódni kezdtem - a tavalyi fényképekkel összevetve úgy látszik, hogy egy évvel ezelőtt, ugyanennyi idővel a műtét után már előrébb jártam.

Négy hónap elteltével messziről még egyáltalán nem látszik a beültetés, és közelről is elég ritkának tűnik. Tavaly is úgy gondoltam, hogy ez a legnehezebb időszak, ez a véleményem csak tovább erősödött. Az ötödik hónapban tovább nőtt az aggodalmam: egyértelmű, hogy az előző műtét után ugyanebben az időben már több hajszál nőtt ki, akkor már messziről is jól észrevehető volt a növekedés a beültetett területen, míg most messziről nézve teljesen üresnek látszik.

A doktornő szerint még nincs ok az aggodalomra, de engem csak az nyugtatna meg, ha látnám, hogy nő a hajam. Az is zavar, hogy szinte csak olyan hajszálakat látok, amelyek már viszonylag hosszúra nőttek, és alig-alig látszanak a kicsi, éppen növekedésnek induló hajszálak. Az egy hónappal korábbi képekkel összevetve sem túl látványos a fejlődés.

Korábban abban bíztam, hogy a most beültetett részen kicsit hosszabbra hagyva a hajam a tavaly beültetett, sajnos szintén nem igazán dús területre rá lehet segíteni egy kicsit. Jelenleg azonban már annak is örülnék, ha az újonnan beültetett területet lefednék az új hajszálak. Most attól tartok, hogy ha nem szeretnék a mostani ritkás frizurával megelégedni, akkor mindenképpen szükség lesz még egy műtétre.

Persze ha a második kör nem hoz jobb eredményt annál, amit most mutat, akkor nagy merészség lenne még egy körre vállalkozni. Arról nem is beszélve, hogy épp elég volt kétszer végigélni mindazt, amivel ez a műtét jár.